Kocamuri a könyvtárban

Tibor Kálovics

A nagykanizsai Pannon Egyetem disznóvágással kapcsolatos rendezvénye, a "Kocamuri" az elmúlt évek alatt az intézmény egyik legkomolyabb eseményévé nőtte ki magát. A rendezvény nyitóeseményeként tartott, kocatúra idén is érintette a könyvtárat. A versenyzők nagy örömmel próbálták ki a gólyalábazást.

Mivel a Pannon Egyetem hallgatója vagyok, aki a könyvtárban teljesíti szakmai gyakorlatát (mint rendezvényszervező gyakornok), nem volt kérdés, hogy részt veszek az idei kocamurin. A tavaly szerzett élmények után ezúttal abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy én szervezhettem a sorverseny könyvtári szakaszát.

 

Mivel az, hogy a "kocatúra" idén is ellátogat a könyvtárba, csak a héten vált biztossá, így az elmúlt napokban egyértelműen a szervezésre kellett koncentrálnom. Egyik délután egy egyetemi cimborámmal közösen kiötöltük, hogy a könyvtárban valamilyen "kódfejtős" feladatot kellene adnunk a résztvevőknek. Az ötlet úgy tűnt, hogy elnyerte igazgató úr tetszését, aki azzal a kikötéssel egyezett bele a feladat lebonyolításába, ha az valahogyan kapcsolódik a gólyalábazáshoz. (Könyvtárunk évek óta népszerűsíti ezt a nagyszerű hagyományt.)

A gólyalábas „beugró” végül a következő lett: a csapat három tagjának meg kellett tennie néhány lépést gólyalábbal. A csapat csak ezután vehetett részt a játék további részében. A kódfejtésben egy megadott könyv, megadott oldalának megadott sorából kellett kiválasztani egy bizonyos szót. A kikeresett szavakból végül összeállt egy mondat.

 

Mondanom sem kell, hogy roppant időigényes volt összeállítani a megfejtendő kódokat, ám mindezek ellenére rendkívül élveztem a feladat megszervezését. A tegnapi nap során végül 32 könyvet használtam fel a játékhoz könyvtárunk szépirodalmi részlegéről. (Mivel a műfaj nem volt kötött, így a viccgyűjteményektől kezdve egészen a "Karamazov testvérek"-ig terjedt a kiválasztott könyvek spektruma.) A szervezés során az okozott nehézséget, hogy a kikeresett szavakból egy értelmes (vagy legalábbis annak tűnő) magyar mondatot kellett alkotni, hogy a játék ne csupán szókeresés, hanem tényleges kódfejtés legyen. Úgy gondolom, hogy ez végül sikerült.

 

Igazság szerint két dologtól valamennyire tartottam a rendezvény előtt. Féltem attól, hogy a megadott kódok hibásak lesznek (a tegnapi "tesztelés” során elő is jött ez a probléma), és, hogy a versenyzők nemtetszésüket fogják kifejezni a versenyszám miatt. Végül egyik sem következett be. Valamennyi csapat percek alatt teljesített a kihívást, és kapta meg a megérdemelt maximális pontszámát, mert a kódok minden esetben jók voltak. A reakciók alapján a feladat mindenki (egyetemisták, középiskolások, oktatók) tetszését elnyerte, így végül beláttam, hogy nem kellett volna "aggódnom" emiatt.

 

Meglepett, hogy a gólyalábazás mekkora sikert aratott. Szinte nem volt olyan versenyző, aki ne próbálta volna ki magát ebben a játékban, nem is egy ember akadt, aki itt próbálkozott először ezzel a remek játékszerrel.

 

Számomra egy élmény volt részt venni ennek a remek délelőttnek a megszervezésében. Biztos vagyok bene, hogy a könyvtár jövőre is szívesen látja a Kocamuri résztvevőit.

http://haliselmeny.blogstar.hu/./pages/haliselmeny/contents/blog/33969/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?