Erdélyi György: Szuvenír

Tibor Kálovics

Mivel mindig is kedveltem az alternatív jellegű előadásokat, így nem volt kérdés számomra, hogy hétfőn ellátogatok a szomszédos, Medgyaszay Házban tartott előadásra.
Az 1956-os forradalom eseményeire emlékező történet egy fiatal, élet és halál között lebegő „pesti srácról” szól, akinek teste és lelke már különvált, ám a lélek szeretne visszatérni a testbe. A mű tragikuma leginkább az, hogy maga a „lélek” is tudja, hogy az életben maradásra legfeljebb minimális esélye lehet, ám nem szeretne ilyen megalázó módon meghalni, egy meszesgödörben feküdve. Az előadás különlegességét az adja, hogy a történet valós időben játszódik, vagyis az előadás 70 perce alatt 70 percet látunk a főhős életéből (illetve haldoklásából).

A monodrámát íróként is jegyző Erdélyi György alakítja a főszereplő Sanyi lelkét, míg egy bábu testesíti meg Sanyi testét. Erdélyi alakítása kulcsfontosságú a darab sikerét illetően, és ő mindent meg is tesz, hogy a néző hiányérzet nélkül keljen fel a székéből. Érzelmek egész skáláját mutatja be számunkra, az örömtől a kétségbeesésen át a reménykedésig a teljes érzelmi spektrumot drámai hitelességgel képes előadni. Az első percekben úgy tűnhet, hogy szerepét túljátssza, ám hamar kiderül, hogy a főhős a szenvedése miatt túljutott az őrület bizonyos határán. A mű másik nagy erőssége a pazar szövegkönyvben rejlik: a „Szuvenír” az egyik legváltozatosabb szövegkönyvvel rendelkező darab, amit valaha láttam.

A Szuvenírt egyáltalán nem kellemes nézni, ugyanis bármennyire is egy nagyszerű alakítást látunk, a szemünk előtt lezajlott szenvedéstörténet nehezen teszi befogadhatóvá a művet a néző számára. A mű végén a taps is egyértelműen az előadó teljesítményének, mintsem a történetnek szólt. A darab második felét személy szerint erősebbnek éreztem, ám a darab jellegéből adódóan katarzisra nem számítottam. (Az utolsó 3-5 perc azonban olyan erejű, amit tényleg lélegzetvisszafojtva lehetett csak figyelni.) 

Az előadás után volt lehetőségünk beszélgetni Erdélyi Györggyel. A beszélgetés során megosztotta velünk saját `56-os tapasztalatait, valamint beszélt a darab keletkezéséről is. Az elmondottak alapján egy végtelenül alázatos művészt ismertem meg személyében, aki tényleg valami pluszt kíván átadni az ő közönségének. További érdekesség volt számomra, hogy az előadóművész 10 év után állt újra színpadra ezzel a darabbal, melyet most láthattunk utoljára.

Számomra nagy élményt jelentett végignézni ezt a nagyon erős lélektani drámát.

A monodráma alapjául szolgáló, Benedikty-Horváth Tamás által írt, azonos című regény megtalálható könyvtárunkban.

http://haliselmeny.blogstar.hu/./pages/haliselmeny/contents/blog/35262/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?