Lakásszínház a könyvtárban

Tibor Kálovics

Különleges színházi előadást láthattak az intézmény látogatói a Halis István Városi Könyvtárban. 
Az elmúlt egy hónapban lezajlott "Szerelmes Kalandtúra" elnevezésű programsorozat záróeseményeként egy alternatívabb hangvételű előadást láthattak az érdeklődők csütörtök este. A Ház-tűz-néző Lakásszínház elnevezésű társulat "Művészet" című darabja, egy baráti társaság megromló kapcsolatát mutatta be a nézőknek. A mű különlegessége, hogy ötvözi a kamaradráma és a helyzetkomikum elemeit, és, hogy az utolsó 50 perc valós időben játszódik le a szemünk előtt. 

A mű alapkonfliktusa (amely egy picit bagatellnek is hangozhat) az, hogy Áron,a baráti társaság egyik tagja vásárol egy festményt. (Egy fehér vásznon, fehér színű képet.), és megvan győződve róla, hogy szerzeménye a művészet csúcsa. Barátai közül Kristóf megpróbálja ezt az illúziót lerombolni benne, míg Greg nem meri kimondani a véleményét. Mikor a három barát egyik este elmenne vacsorázni, a téma jó alapként szolgál ahhoz, hogy régi sérelmeiket felszínre hozzák a másik előtt. 

A mű központi kérdése, hogy mitől lesz valaki valakinek a barátja: Attól, hogy együtt töltik az idejüket, vagy, hogy egyet is kell érteniük szinte minden dologban. A darab meghagyja, hogy a néző adja meg a választ, mint ahogyan a végkifejletet is továbbgondolhatja a befogadó. 

Úgy gondolom, hogy bár az előadás mindenki számára befogadható, elsősorban a fiatal értelmiségieket szólítja meg. (Én legalábbis azt éreztem, hogy meg vagyok szólítva a látottak alapján.) A karakterek ennek a rétegnek három archetípusát testesítik meg. Áronra egyértelműen a "sznob" jelzőt illeszthetjük rá, ő az aki a kultúra parnasszusán képzeli magát pusztán attól, ahogyan lakását berendezte. Kristóf az aki, elsőre cinikusnak tűnik, mégis inkább csak kegyetlenül őszintének mondanék. A legösszetettebb karakter azonban Greg: Ő az a fiatal srác, aki 25 éves korára sem tudta eldönteni, hogy mi akar lenni, ezért a kézenfekvő megoldást választja, és úgy dönt, hogy a környezete által elvárt magatartást tanúsítja, azaz hozzámegy egy nőhöz akit kicsit szeret, és akinek a révén álláshoz jut. (Lehetséges, hogy csak én éreztem így, de az alkotók ezt a karaktert a Shop-stop című kultuszfilm főhőséről is mintázhatták kicsit, bár a valóéletben is számtalan "Greggel" találkozhatunk. ) 

Az előadás műfaját kamaradarabként tudnám meghatározni (Bár a műfaji kialakításban szerepet játszott az is, hogy ezt a darabot legtöbbször lakásokban adja elő a társulat.) Kamaradrámaként viszont nem definiálnám a látottakat, mert bár komoly témákat boncolgat (Mitől lesznek valakik barátok? Mit tegyen valaki, aki nem tudja mit várjon az élettől?, stb.), mégis több humoros pillanata is volt az előadásnak. 

Ahhoz, hogy jól szórakozzon a közönség elengedhetetlen volt a jó előadásmód is, amelyet megkaptunk: Schmidt Áron és Gorove Kristóf nagyszerűen játszották el karaktereiket, akárcsak a szintén remekelő Nagyfügedi Gergely. (Utóbbihoz fűződik az előadás legemlékezetesebb pillanata is, egy majd 2 percig folyamatosan darált monológ képében.)

A színészek nagyon jól használták ki a könyvtár adottságait, és nagyon jól reflektáltak többször is a környezetre. Utóbbit mondjuk az est talán egyetlen negatívumaként hoznám fel, mert egy idő után már túl soknak éreztem a Nagykanizsára, közeli vendéglátóhelyekre és a Szerelemes kalandtúrára tett reflexív utalások számát. (Mondjuk ez is csak minimális probléma volt, és a közönség nagy részének végig tetszettek ezek az utalások.) 

Összességében elmondhatom, hogy tartalmasan és szórakozva sikerült eltöltenem azt a másfél órát, ameddig a darab tartott. 

Nagyfügedi Gergely

Schmidt Áron 

Schmidt Áron 



http://haliselmeny.blogstar.hu/./pages/haliselmeny/contents/blog/36233/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?